Április 1-én újra az ELTE Etológia tanszékén jártunk. Ismerősként üdvözöltem a vörös téglás épületeket és a kétlábúaktól nyüzsgő folyosókat, egy dolgot azonban először nem értettem. Miért tartott velünk nagyra nőtt fajtársam és lakótársam, az óriás uszkár, Archibáld? Az autóban ülve még azt gondoltam, hogy talán út közben kitesszük őt a kutyakozmetikában, hisz őpiperkőcségét amúgy is a frizurája foglalkoztatja leginkább. Aztán arra is gondoltam, talán azért tartott velünk, hogy ne maradjon egyedül otthon, míg az etológusok velem foglalkoznak. Az Etológia tanszék folyosójára érve azonban erősödött a gyanúm, hogy a kétlábúim őt is a tesztre hozták. Korábbi megszólalásaim során nem nagyon szoktam őt Archibáldot szóba hozni, de most kénytelen vagyok beszélni róla, mert mély megdöbbenésemre ő is része volt a kísérletsorozatnak. Kérdeztem magamban, miért? Talán ez egy rossz áprilisi tréfa?

Aztán megértettem. Egy kedves etológus hölgy elmagyarázta, hogy a mi, négylábúak egy féltékenységet vizsgáló teszt részesei leszünk, és ehhez, lássuk be, tényleg két eb szükséges.

Ahogy megtudtam, manapság a kutyák viselkedését vizsgáló tudomány a féltékenységgel kapcsolatosan két irányzatra bomlik. Egyik irányzat határozottan állítja, hogy a kutyáknál nincs féltékenység. Pont. Szerintük amit a kétlábúak féltékenységnek tudnak be, az nem más, mint a falkatörvények szigorú betartása és betartatása a domináns eb részéről. Ezek szerint annak a kutyának, aki a ranglétrán feljebb áll, jogában áll a Gazda szeretetét egyedül birtokolni, és ha az alacsonyabb rendű fajtárs ezt veszélyezteti, akkor teljesen nyilvánvaló a megtorlás a domináns kutya részéről.

A másik irányzat a kutyák féltékeny viselkedését emberi jellemvonásként értékeli. A féltékeny viselkedés – mondják -  az embereknél akkor jelenik meg, amikor valaki fél attól, hogy elveszítheti a kapcsolatot egy számára fontos személlyel egy harmadik fél miatt. Több kutatás eredményei is arra utalnak, hogy gyermekeknél nagyon korán, már 6 hónapos korban is megjelenik féltékenységre utaló viselkedés. Az irányzat képviselői szerint a kutyák szociális viselkedése már nem teljesen követi a falkatörvényeket, hisz a háziasítás évezredei során nagy változások mentek végbe. Szerintük a kutya-gazda kötődés funkcionálisan már inkább hasonló a szülő-gyermek kötődéshez, ezért úgy vélik, hogy a kutyáknál is elképzelhető a féltékeny-jellegű viselkedés.

A magam részéről én az első változatban hiszek, hisz teljesen egyértelmű nálunk a falkasorrend, amihez mindenkinek tartania kell magát. Első a Gazda, mi sem egyértelműbb (igaz, hogy már nem él velünk, de mindig a Gazda marad). Aztán jön a lánykölyök, aki sokszor olyan határozott és szakavatott kézzel bánik velünk, hogy már-már a Gazdával vetekszik. Aztán jövök a sorban én, mint első a kutyák közt. Dominanciám megkérdőjelezhetetlen, hisz nyolc éves, kiképzett rendőrkutya vagyok.  Utánam jön Arcsi, az óriás uszkár. Ő négy éves, és semmilyen kiképzésben nem részesült, ezért teljesen jogosan birtokolom az előnyösebb pozíciót, kicsiny termetem ellenére.

Arcsinak tehát be kell tartani a falka felsőbb tagjaival kapcsolatos szabályokat. Ha példának okáért én ülök a Gazda ölében, és Arcsi közelít felénk, kijár neki egy fogvillantás morgással fűszerezve. 

Felmerülhet a kérdés, hogy a Szerkesztőm hol helyezkedik el ebben a bizonyos hierarchiában. Nos, nem teljesen Arcsi után. Nem is tudnám igazán belőni. A Szerkesztőm, azt hiszem, hogy valahol a szomszéd macskái és a kerti csigák után foglal helyet a béka s…ge alatt. Néha már sajnálom szegényt. Egyáltalán nem tud rendet tartani. Na, azért nem engedem bántani, hisz a gondolataimat mégiscsak ő rendezi sorokba.

És akkor most néhány szó magáról a tesztről. Noha a tanszékre elkísért a Gazda, a lánykölyök és a Szerkesztőm is, a kísérletsorozat alatt csak a lánykölyök maradt velem. Egy szobába zártak minket. Úgy sejtettem, hogy a többiek sem lehetnek messze, egy belső ajtó alatti kis résből ugyanis az ő szaguk szivárgott.  Először Arcsi is velünk maradt a szobában. Nem igazán értettem, hogy mi történik, csak sodródtam az eseményekkel. A lánykölyök egy ideig csendben ücsörgött egy széken, majd hirtelen felállt, és ostromolni kezdte Arcsit a szeretetével. Mintha én a világon se lennék, simogatta, puszilgatta, gyömöszölte. Felhasználván a hierarchiában betöltött magasabb rangomat, megpróbáltam felhívni magamra a figyelmet. Farokcsóválva tettem néhány kört a kölyök körül, de semmi, felém se szagolt. Sértve éreztem magam.

Utána Arcsit kivezették (sóhaj). A kölyök megint ült, majd felpattant, és a szoba közepére helyezett újságot felkapta, és azzal kezdett el foglalkozni. Lapozgatta, hangosan felolvasott belőle. Engem egyáltalán nem zavart a dolog, bár kicsit furcsán néztem rá, hisz sose csinált még ilyet.

Ezután még bizarrabb szituációba keveredtünk. Arcsi nem jött vissza, viszont a szobába behoztak egy kisautót. A lánykölyök ugyan kinőtt már ebből a korból, most mégis leült a kisautó mellé, és hosszan tologatta, beszélt hozzá. Velem továbbra sem foglalkozott, úgy tett, mintha ott se lennék. Na ezen a ponton elbizonytalanodtam. Már-már kezdtem azt hinni, hogy nem is engem, hanem a lánykölyök agyi kapacitását vizsgálják. Mozdulatlanul, bamba szemekkel bámultam rá a jelenet közben, amelyet – mint utóbb megtudtam – négy kameraállásból rögzítettek. 

 A következő fázist nagyon élveztem, ugyanis Arcsi továbbra sem jelent meg, bevezettek azonban a szobába egy csodás kutyalányt, egy német juhász kutyát. Igaz, hogy a lánykölyök ezúttal is ignorált engem, és kizárólag az új kutyát simogatta, de ebben az esetben ez engem egyáltalán nem zavart, mert ennek a lánykutyának nagyon izgalmas szaga volt. Sajnos hamar kivezették őt is.

Ezek után még egyszer bevezették Arcsit, és eljátszották ugyanazt a jelenetet, amit korábban, de addigra már meguntam az egészet, és ahhoz a belső ajtóhoz telepedtem, ami alól a Gazda szaga kanyargott elő. Megmondom őszintén, egy kicsit elegem lett.

Megpróbáltam a teszteket és azok eredményeit a tőlem telhető legnagyobb elfogulatlansággal leírni, aztán ki-ki döntse el, hogy melyik irányzatot támogatja a szavazatával. 

Nózi

Kövess engem facebookon is! Kattints ide https://www.facebook.com/nozinaploja/