A cím lehetne akár egy jól hangzó reklámszöveg is az 1890-es évekből, de igazság szerint a kokainnak nem kellett reklám. Abban az időben mindenki ismerte, és – lehetőségeihez mérten – mindenki használta is. Legálisan. A kutatásomban a kokain diadalútjának majd csúfos bukásának jártam utána.

A kokain első feljegyzett használatára 1882-ben bukkantam. Egy bécsi szemészorvos használta először a kokaint érzéstelenítőszerként egy műtét során. Az orvostudomány ujjongani kezdett, hogy egy új gyógyszer birtokába jutott, amellyel ezer és ezer emberen segíthet anélkül, hogy a veszélyes kloroformos altatásnak tegye ki őket. Európa népei nem lehettek elég hálásak Amerikának, amely a burgonya, a kukorica, a paradicsom, a paprika és a dohány után megismertette őket ezzel a csodával, a kokainnal. A kokain csakhamar az egyik legelterjedtebb, és nélkülözhetetlen érzéstelenítőszerré vált nemcsak a fogászati és a szemészeti eljárásokban, de a szülészeten is.

A Magyarország című magazin 1906. áprilisi száma így ír erről:

A kokain csodái. Egy előkelő bécsi orvosi szaklap, a „Wiener Klinischen Wochenschrift“ épp oly érdekes, mint nagyfontosságú hírt hoz a kokain újabb alkalmazásáról. E szerint az általánosan ismert fájdalomcsillapító szerrel az utóbbi időben a bécsi szülészeti klinikán kísérleteztek és pedig meglepő sikerrel. A kokaint itt a kezelés alatt álló anyák orrába fecskendezték, amelyek annyira érzéketlenítették a beteg szervezetét, hogy a legtöbb esetben minden fájdalom nélkül hozta világra magzatát. A kokain ilyen alkalmazására az orvosvilág figyelmét egy német tudós irányította, aki maga is több esetben végzett sikeres kísérleteket. Ha a kokainnak az orron át való alkalmazása általánosan beválik, az új felfedezés a szenvedő emberiségnek valóságos jóltevője lesz.

A nátha kezelése sem volt elképzelhető kokain nélkül. Több napilapban szakorvosok adtak tippeket a gyógyszer házilag történő elkészítésére:

Tolnai Világlapja, 1926 január:

A nátha teljes kifejlődésének megakadályozására valók még a következő szippantóporok is: menthol 20 centigramm, kokain 10 centigr., pörköltkávé pora és cukorport, mindegyikből 5 gr. — Vagy: kokain fél gram, kámfor 2 gr., bismut 20 gr.

A kokainhoz történő hozáférés a kezdeti időkben csaknem problémamentes volt, amely egyre szaporodó termékskálát tett lehetővé, melyek finoman szólva kilógtak az orvosi használat kereteiből. Kapható volt a kokain-bor, kokain-likőr, kokainnal feleresztett szikvíz, vagy különböző kokainos cigaretták.

Pesti Hírlap, 1887. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

Ezen kívül nagy népszerűségnek örvendtek a kokainból készült élénkítőszerek (melyeket lóversenyek alkalmával a lovakba is fecskendeztek), de 1898-ban a “Magyar újság” szenzációként jelentette be a “kokain-kerékpár” feltalálását.

Magyar újság 1898. április 3.

A kokain-kerékpár. Birminghamből jelentik, hogy egy szenzácziós találmány által a kerékpárokon fontos újítást értek el. Clifford Henrik birminghami mérnök észrevette, hogy a coca növény leveleinek élvezete mily kitűnő szer a fáradtság ellen. Ennek alapján feltalált egy módot, a mely szerint a biczikli hátsó kerekének pneumatikja csövéből a kerékpárosra kokaingőzöket bocsát. Mielőtt a csövet felfújnák, a szelepen át néhány csepp éterben feloldott sósavas kokaint kell bele tenni. A kerék gyors forgása következtében a csőben levő levegő felmelegszik, a kokain pedig gőzzé válik. Ezt a kokaingőzt a czentrifugális erő egy kaucsukcsőbe tereli, a melyből az utas tetszése szerint szívhatja. A kokain-kerékpárt a világ összes kulturállamaiban szabadalmazták. Ez az újítás úgyszólván lehetetlenné teszi, bogy a kerékpáros kifáradjon és a találmány értékesítésére már alakult is egy szindikátus nyolczvanezer font alaptőkével. Hír szerint Clifford még valamit feltalált: a kokaingőznek és a pneumatik vulkanizált kaucsukjának oly összetételét, a mely a kerékpár ez érzékeny részét is rendkívül ellenállóképessé teszi. A találmány annyira szenzácziós, hogy Donlup, aki a róla elnevezett kerékpárszeleppel milliókat szerzett, felajánlotta Cliflordnak a lánya kezét.

(Ezek után nem tudom eldönteni, hogy vajon Magyarország vajon kultúrállamnak számít-e? Én ugyanis nem hallottam róla, hogy hazánkban ez a szabadalom megvalósításra került.)

A kokain használatának mellékhatásai egyre inkább nyilvánvalóvá váltak, orvosok és tudósok publikáltak róla. A hozzászokás veszélyeit a mai ember jól ismeri, ezért egy olyan aspektust emelnék itt ki, amely megmosolyogtatott az egyik tudományos cikkben.

Természettudományos Közlöny 1887: 

Kokainistáknál igen gyakran fordul elő a társalgásban és levelezésben nyilvánuló rendkívüli hosszadalmasság. A kokainisták úgyszólván, jegyzetekkel szoktak beszélni és írni; sohasem készek, mindig van valami közbeszúrni való mondatuk, ismétlésekbe esnek, sőt egyeseknek valódi szenvedélyük ívekre menő leveleket írni. Ennek gyakorlati következménye az, hogy hivatalos ügyeikkel sohasem készek ; egész napon át késő éjszakáig szüntelenül dolgoznak és sokkal kevesebbet képesek végezni, mint a mennyit a kokain használata előtt rövidebb idő alatt végeztek. 

Az az érzésem, hogy sokunknak van olyan ismerőse, aki kokainozás nélkül is ilyen tüneteket mutat.  :)

A kokain elterjedtségén a korabeli vicclapok is jókat derültek:

Kakas Márton, 1910. 17. évfolyam: 

Híres emberek is éltek a kokain nyújtotta előnyökkel. 1888-ban a kokain nyújtott enyhet III. Frigyes német császár rekedtségére, melyről kiderült, hogy gégerák (ebben is halt meg abban az évben), de a mexikói elnök, Porfirio Diaz fájdalmait is kokain-befecskendezések enyhítették 1911-ben. II. Miklós orosz cár feleségének kokainfüggőségéről több magyar lap is cikkezett 1910-ben.

Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 39-49. szám):

A cárné megmérgezte magát. - A milánói Secolo azt a szenzációs hírt röpíti pétervári levelezője révén világgá, hogy a cárné, persze nem öngyilkos szándékkal, mérgezésnek az áldozata lett. A cárné tudvalevőleg már hosszabb idő óta nagyfokú idegzavarokban szenved, de állapota nem szolgáltatott okot különösebb aggodalmakra. A cárné idegfájdalmait az orvosok kokain-befecskendezésekkel csillapították, de amikor a cárné a kokaint már megszokta és a rendes adag már nem hatott, az orvosok pedig nem mertek még nagyobb adagot befecskendezni, a cárné az orvosok tudta nélkül szerzett kokaint és meglehetősen nagy adagot fecskendezett a bőre alá. A cárné ettől kokain-mérgezést kapott, mely sziv- szorulással, erős fejfájással és hányással járt. Az orvosok erre azt követelték a cárnétól, hogy teljesen mondjon le a kokain-befecskendezésekről, amibe a cárné végre nagynehezen beleegyezett. A félhivatalos cáfolatok ellenére is tény, hogy a cárné ismét örvendetes családi eseménynek néz elébe.

A kokain hazánkban is könnyen hozzáférhető volt, bárki kiválthatta a patikában orvosi rendelvényre. Az orvosok pedig nem fukarkodtak a recepttel. Ennek is köszönhető, hogy az 1920-as évekig a kokainnal elkövetett gyilkosságok és öngyilkosságok száma is jelentősen megszaporodott, melyekről rendre beszámoltak az újságok hasábjain. Az egyik sikertelen öngyilkossági kísérlet különös derültséget keltett:

Pesti Hírlap, 1900. szeptember:

Bolond eset történt az aradi vár börtön kórházában, ahol két elítélt katona akarta elemészteni magát. Az egyik Webel Lajos, egy alezredes fia, akit többszörös szökés miatt ítéltek el, a másik pedig Ernyei Gyula, aki lopás miatt került a börtönbe. A két öngyilkosságra kész katona abban egyezett meg, hogy a kórházban levő kézi gyógyszertárt feltörik s az ott levő mérget fölhasználják. Tervüket végre is hajtották s két olyan szerhez jutottak, amelyek segítségével könnyen a másvilágra lehet jutni. Kokainhoz és morfiumhoz. Mikor a mérgeket kézhez kerítették, a kokain bevételében állapodtak meg. Ezt tehát két részre osztották és megitták. Ekkor derült ki, hogy a kokain kevés volt s hogy attól csakis hosszasabb szenvedés után halhatnak meg, így hát a morfiumon is megosztoztak s azt is bevették. Elképzelhető ezek után a két rab álmélkodása, mert hát egyszerre jobban érezték magukat s az a baj is megszűnt, amit a kokain okozott. Pedig hát a dolog igen egyszerű volt, mert a morfium a kokainnak ellenmérge. Az öngyilkosságra elkészült rabok ilyformán mihamar meggyógyultak, nem kis derültsége mellett a közelben levőknek, akik a tragédiának ilyetén vígjátéki fordulatát szemlélheték.

Noha az első világháború alatt és után egyre több ország vezetett be behozatali tilalmat a kokainra (Magyarország 1925-ben), addigra egész Európa tobzódott benne. Magyaroszágon is sorra nyíltak a kokain-bárok, hogy azok is hozzájuthassanak napi adagjukhoz, akik nem voltak járatosak a recepthamisításban, vagy az orvosok/patikusok lefizetésében.

Magyar Hirlap, 1929. januári cikke szerint

Három ucca alkotja a főváros legsötétebb negyedét. A “koko-negyed” a kokaincsempészek és a kokainárusok menedékhelye. Ezt a negyedet az Ó ucca, a Gróf Zichy Jenő ucca és a Nagymező ucca egy része alkotja, ahol számos találkahely van. Ezekről a találkahelyekről a legfantasztikusabb históriák keringenek.

(A sors furcsa fintora, hogy jelenleg az Ó utca ad otthon az Európai Rendőrakadémiának, ahol volt szerencsém négy évig dolgozni)

A kokaincsempészeknek nem volt sok vesztenivalójuk a korabeli enyhe szabályozás miatt. A kokain árusítása ugyanis egyszerű kihágásnak számított (mai szóval szabálysértés). Az elkövetőkre legfeljebb 15 napi toloncház várt, vagy olyan alacsony pénzbüntetés, amit nevetve kifizettek.

Magyar Hirlap, 1928. július (38. évfolyam, 147-172. szám)

Az államigazgatásnak tehát sok feladatok adott a kokain. Míg a rendőrség a kokaincsempészek és árusok felkutatásával és eljárás alá vonásával foglalta el magát, az Állami Tébolydákban a legmodernebb technikákkal (hipnózissal) igyekeztek segíteni a szenvedélybetegeken.

Tolnai Világlapja, 1930. július: 

A tarthatatlan állapotoknak némiképp véget vetett az, amikor 1933-ban Magyarország csatlakozott a Genfben 1931. évi július hó 13-án kelt egyezményhez (a bóditószerekkel való visszaélésekől). Törvénybe iktatták, hogy bűntettet vagy vétségét követi el az, aki engedély nékül behoz, kivisz, gyárt, forgalomba hoz bódítószert, vagy elad olyan embernek, aki jogosulatlan annak átvételére.

Ugyanebben az évben az Országos Főkapitányságon új ügyosztályt állítottak fel a bódítószerekkel való visszaélések vizsgálatára.

Hiába a szigorú szabályozás, a kokainnal való visszaélés napjainkban is sok munkát ad a hatóságoknak és a civil szervezeteknek. Szerepe azonban elhalványulni látszik. Sajnos azonban ez nem annak köszönhető, hogy az emberek felismerték volna a kábítószer veszélyét, hanem inkább az olcsó, szintetikus drogok térnyerésének. De ez már egy másik bejegyzés témája.

Forrás: https://adtplus.arcanum.hu

Követhetsz itt is : https://www.facebook.com/nozinaploja

Főkép: