2011. június 16-án igen nagy megtiszteltetés ért. Ezen a napon Aladdin csodalámpáját megdörzsölte egy kisfiú, akit Andrisnak hívnak. És Andris hívására a Dzsinn előtekeredett az ódon lámpából. Andris kívánhatott egyet a Dzsinntől, és azt kívánta, hogy találkozhasson velem, és a többi négylábú rendőrrel.

Látom, ahogy egyre jobban kerekedik a szemetek, ezért egy kicsit érthetőbben is elmesélem a történetet.

A Csodalámpa Alapítvány évek óta azon dolgozik, hogy súlyos beteg gyermekek kívánságát teljesítse, ezzel könnyítve és színesítve meg a mindennapokat. Büszkén jelenthetem ki, hogy Andris kívánsága én magam voltam azon a bizonyos napon.

Ahogy Andris begurult a kerekesszékével az ORFK Oktatási Igazgatóságára, vagyis a Dunakeszi rendőrkutya-kiképző bázisra, tudtam, hogy nagyon jó barátok leszünk. Azonnal az ölébe telepedtem, így jártuk körbe a kiképző központot. Andris megnézhette nagyobbra nőtt ebtársaim őrző-védő bemutatóját, valamint a kommandósok akcióját is.

Utána jött el az én időm. A gyakorló szobába mentünk, ahol a Gazda már több helyre is kábítószert rejtett, hogy megmutathassuk Andrisnak a kutatás menetét.  Természetesen sikerrel vettem az akadályokat, Andris pedig csak ámult-bámult a szimatomon.  

Hosszú időt töltöttünk együtt, mert Andrist a kiképzés legapróbb fortélyai is érdekelték. Büszkén mesélte, hogy neki is van otthon egy kutyája, akivel rendszeresen foglalkozik.

A Csodalámpa csapata később így emlékezett meg az eseményről:

„Mindig örül a Csodalámpa csapata, ha olyan izgalmas kérés érkezik hozzánk, mint Andrisé, aki egy rendőrkutya-kiképzést szertett volna megnézni. Imádja a négylábúakat, már neki is van otthon egy, ezért szerette volna látni, mi a fortélya, hogyan zajlik egy igazi kiképzés. 

A kívánságot Varga Balázs alezredes úr és munkatársai teljesítették, akik egy igazán kellemes napot szerveztek Andrisnak és természetesen nekünk felnőtteknek is, hiszen nem mindennap juthatunk el például egy kommandós akció kellős közepébe. 

Dunakeszin valóságos rendőrkutya-bevetést nézhettünk meg, láthattuk, hogyan fogják el és teperik le a betörőt, mennyire értik a kutyusok a vezényszavakat. Ilauszki Tibor őrnagy szinte végig Andris kerekes széke mellett guggolt és magyarázott minden egyes mozzanatot. Valódi érdekesség volt, amikor megnézhettük az őrnagy közvetlen munkatársának, „Józsefnek” a produkcióját, aki Európa egyetlen yorkshire terrier kábítószer-keresője. 

Ezután egy laborba mehettünk be, ahol különleges módszerekkel lehetett a sötétben is az árulkodó nyomokat felfedezni. Bár mi már nagyon elfáradtunk, Andris továbbra is kérdezősködött és megfigyelt minden apró részletet. 

A program végén egy kellemes ebéd mellett beszélgethettünk még a bázis vezetőivel, munkatársaival. S hogy Andris el ne felejtse ezt a napot, a rendőrkutyákról készült könyvet és rendőrsapkát kapott ajándékba”

Andrissal nagyon jó barátok lettünk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Együtt ünnepeltük a 15-ik szülinapját is. 

Egyébként pedig most, hogy nyugdíjas lettem, de még erőm teljében érzem magam, egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy segítőkutya váljék belőlem. Imádnám, ha olyan klassz társaságban tölthetném az időmet, mint amilyen Andris. Erről már csak a Szerkesztőmet kell valahogy meggyőznöm. Szorítsatok, hogy összejöjjön!

Nózi

Tartsatok velem legközelebb is! Kövess engem Facebookon is! Kattints ide: https://www.facebook.com/nozinaploja/