Ma tíz órakor tartották Csukás István búcsúztatóját a Farkasréti temetőben. Sajnos nem tudtam ott lenni, de emlékezem. Engedjétek meg, hogy egy személyes, pontosabban az egyetlen személyes élményemmel búcsúzzam tőle. Csukás Istvánnal többször is találkoztam, leginkább könyves eseményeken, ahol nagy megtiszteletetésnek tartottam, hogyha közvetlenül előtte dedikálhattam. 2018 október 7-én az Állatkertben egy gyermekkönyv-fesztiválra volt hivatalos, ahogy én is. Szokásomhoz híven egy kis helyszíneléssel és ujjnyomkutatással színesítettem a Nózi nyomoz sorozat népszerűsítését a gyerekek körében, amikor megérkezett a legenda. Megszólított. Megkérdezte, hogy én vagyok-e a Nózi nyomoz sorozat szerzője, én pedig megszeppenve válaszoltam, és borzasztó megtisztelőnek éreztem, mikor megtudtam, hogy Csukás István olvasta és szerette a könyveimet. Bíztatott, hogy csak így tovább. Mivel még az asztalon álltak a porok és az ecsetek, amivel korábban a gyerekekkel ujjnyomatokra vadásztunk, megkérdeztem, hogy megörökíthetem-e a tenyérlenyomatát. Nevetett, és azt mondta,megpróbálhatom, de szerinte nekem sem fog sikerülni. "Néhány hete útlevelet akartam csináltatni" - mondta. "Az okmányirodában pedig csődöt mondott az elektronikus ujjnyomatolvasó is. Nekem már elkoptak a rajzolatok az ujjaimról" - nevetett. Akkor a kezeimbe vettem a kezeit. Megforgattam, nézegettem, de semmi olyat nem találtam, ami miatt ne lehetne ujjlenyomatot venni. Kértem, hogy kicsit tapogassa meg a homlokát, az orrnyergét, hogy kicsit "bezsírozódjanak" azok a rajzolatok. Aztán a tenyerét egy üres papírlapra nyomtam. Finomra reszelt vasporral és mágneses ecsettel dolgoztam. Megdobbant a szívem, mikor lassan lassan előtűntek azok a rajzolatok.
A tenyérlenyomatot - Csukás István aláírásával - itt őrzöm a szobámban. Mikor ránézek, szinte látom, ahogy a bőrrajzolatok íves ágain Pom-Pom hintázik fe-he-he-hel s le-he-he-he, dombjain Mirr-Murr és Oriza Triznyák kergetőzik, örvényeiben a Nagy Ho-Ho-Horgász lógatja a botját, barázdáit pedig maga Süsü taposta vackorkeresés közben.
Nyugodj békében, szívünkben örökké élsz!