Az unalmas éjszakai szolgálat után Nózit jólesően ringatta gazdája autója. A családdal egy közeli kis tóhoz utaztak a hétvégére. A szolgálatban semmi említésre méltó nem történt, Nózi csupán egyetlen eseményre kapta fel a fejét. Egy nő jelent meg a kapitányságon nem sokkal este hat óra után. Huszárnál tett bejelentést. Azt mondta, furcsa bűz terjeng a kertjében, a nemrég épített medence körül. A szomszédaira gyanakodott, akik szerinte irigyek, és borsot akarnak törni az orra alá. Nózinak eszébe jutott a mérgezés, de aztán elvetette ezt az eshetőséget. Megtanult már gondolkodni a zsiványok fejével. Miért vinne valaki mérgező anyagot egy családi ház kertjébe, amikor azt lerakhatja a Rég Elfeledett Körszínháznál is. Ott kicsi a lebukás veszélye. Amióta szemtanúja lett a pusztulásnak, Nózi azon törte a fejét, hogy miként tudná Huszár őrmestert elcsalogatni a mérgezés helyszínére. Nincs idő megvárni, míg a kétlábúak maguktól észreveszik, cselekedni kell. Ilyen körülmények között még a hétvégi horgászat gondolata is elvesztegetett időnek tűnt.

Míg ezen gondolkozott, Huszár egy hatalmasat fékezett, és félrehúzódott egy bekötőúton. Felesége, Anna, és lánya, Lilla kérdőn néztek rá. Huszár megbabonázva nézte az út túloldalán a molinóval elkerített hatalmas területet. Nózi kíváncsian nyújtogatta a nyakát. Az út szélén egy óriás hirdetőplakát állt, a képen egy tiszta vizű tó körül kényelmes családi házak sorakoztak. Nózi könnyen kitalálta, hogy az elkerített terület mögött lakópark épül. Huszár őrmester hebegett egy kicsit, mielőtt megszólalt.

− Emlékszel, Anna? Ez az elhagyatott gyártelep. Mennyit játszottunk itt gyerekként!

Nózi meglepetten nézett a gazdájára. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy ő is volt gyerek. Anna mosolygott.

− Persze, hogy emlékszem. De mi történt a gyárral? Elbontották?

− Még megvan, de már gyerekkorunkban sem üzemelt. Úgy látszik lakópark lesz a helyén. Nézd, milyen csodás házakat terveznek − mutatott a plakátra. − Földi Paradicsom lakópark.

− Találó név − helyeselt Anna. − Ha felépítik, tényleg olyan lesz ez a hely, mint a földi paradicsom. Biztosan egy vagyonba kerülnek majd a házak.

Huszár ábrándos tekintettel felelt.

− Meg tudnánk oldani. Eladnánk a lakást, és vennénk fel egy kis hitelt a bankból. Gondolj csak bele, végre lenne saját kertünk. És nem csak kertünk. Ott a tó. Olyan, mintha mindig nyaralnánk.

Nózi a maga részéről nagyon megörült az ötletnek, de Anna arcát elnézve ő nem osztotta ezt a lelkesedést. Furcsa módon még Lilla is ellenezte, szerinte túl messze lenne az iskolától és a barátaitól. Huszár néhány percig még kitartott, de aztán feladta a győzködést. Tovább indultak.

A városszéli kis tó minden évben visszavárta Huszárékat. Nózi szerette az itt eltöltött, halpikkelyszagú hétvégeket. Sokszor csak lustán hevert a gazdája mellett, míg ő horgászott, és az épp folyamatban lévő ügyek megoldásán gondolkodott. Ezúttal azonban minden másként alakult. Alighogy kiszálltak az autóból, Nózi orrát máris megcsapta a büdösség. Ugyanaz a bűz volt, mint amit a Rég Elfeledett Körszínháznál érzett. Megrázta a bundáját, hogy kitisztuljon a feje. Nem tudta eldönteni, hogy valóban érzi-e a szagot, vagy csak az érzékei játszanak vele. Sokszor ugyanis a szagok emléke erősebben megragadt az emlékezetében, mint egy kép vagy egy hang. Amikor azonban Huszár is fintorogva beleszimatolt a levegőbe, Nózi biztos volt a dolgában. Itt is mérgezés történt. Ahogy Huszárék közelebb mentek a tóhoz, Nózi gyanúja beigazolódott. A part menti nádasban hatalmas halak vergődtek. Néhányuk feladta már a harcot és hasukkal felfelé, tehetetlenül himbálózott a víz felszínén. Ekkor egy férfi tűnt fel a színen, egyenesen Huszárékhoz sietett.

− Őrmester Úr! Őrmester Úr! − kiabálta már messziről. − Nem jó időpontot választott a pihenésre! Néhány napja megmérgezték a tavat, hullanak a halak. Tilos most horgászni!

Huszár meglepetten nézett rá, holott a saját szemével is láthatta, hogy baj van.

− Tettek bejelentést a rendőrségen?

− A vízügynek szóltunk, tegnap mintát vettek a vízből.

Huszár elővette a telefonját, és szó nélkül fényképezni kezdett. Hosszú percek után megszólalt.

− Intézkedem − mondta komoly hangon. − Itt úgysem maradhatunk a hétvégére.

A hazafele út néma csendben telt, mindenki a történtek hatása alá került. Nózinak pedig eggyel több indoka volt a cselekvésre.

---FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK---