A nőket sokféleképp lehet ünnepelni. Lehet szavakkal, például írhatsz hozzá verset. Aztán lehet tettekkel is ünnepelni, jelesül virágot vihetsz a nőnek, adhatsz szerenádot az ablaka alatt, elhívhatod vacsorázni. Ki gondolta volna azonban, hogy lehet ünnepelni a nőt passzivitással is, azaz ha nem csinálunk semmit.

Pedig így van.

Például ha nem szabjuk meg neki, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogy elmehet-e a barátnőivel moziba, hogy milyen hobbit űzhet, hogy mit tekintsen élethivatásának, vagy hogy mennyi gyereket szüljön. Utóbbi kettőbe a politika a mai napig is előszeretettel belekotnyeleskedik, míg az előzőek jobbára megmaradnak családi körben.

A politika minden korban megadta a maga válaszát arra, hogy mi a nő helye és szerepe az adott társadalomban. A 19. századi Magyarországra utazom most egy fantasztikus digitális levéltár, az adtplus.arcanum.hu segítségével, hogy tetten érjem mindezt. Ez a reformkor, Petőfi és a szabadságharc kora.  

A fehérnép, fehércselédek, vászoncselédek, szépneműek, vagyis a nők jogait először Nyíry István kísérelte meg összefoglalni 1834-ben “NŐJOGTAN, A' SZÉPNEM' TERMÉSZETI JUSAINAK ALAPTUDOMÁNYA” című írásában. Természetesen illúzió lenne azt hinni, hogy a Nőjogtan a nők jogairól szól. Helyesen a Nőjogtan a “hatalmasb” férfiak jogait rögzíti a “gyenge” nők felett, a nők társadalmi korlátaival együtt. Még az olyan, manapság már megkérdőjelezhetetlen EGYENLŐSÉGI JOGgal kapcsolatban is gyorsan hozzáteszi:

Az egyenlőséget tehát mindenkinek a saját társadalmi helyzetéből fakadóan szabad csak vizsgálni. Ennélfogva a terhek sem lehetnek egyenlőek. Az írás számba is veszi ezeket, nemek szerint.

"A férj erősebbségére nézve, kötelességük ezeknek:

a) Az élet terheinek erősebb vállalatai. És így az élelemről való gondoskodás. A férj tartsa az asszonyt, ő vállalja a kereső kötelességet (….)

b) Több kötelességek tevése. Ahol több az erő, ott több is legyen a végrehajtás (...)

A férj nagylelkűségi erényére nézve, kötelessége neki:

a) Hatalmával a gyengébb nőre nézve vissza nem élni

b) Eltűrni tehát:

 aa) A nők természeti gyengeségét

bb) Erkölcsi gyengeségükre nézve is engedékenyeknek lenni. Az igen érzékeny nőnek a csekélység is gyakran nehezen eshetik, — ha rendkívüli szeretetét viszonozva nem látja, — ha szenyveit nemhogy enyhíteni, de szaporítatni tapasztalja."

 Ezután az írás bevezet minket a nők gyengeségeinek okaiba.

"a) Erővel nem birván, beszéddel igyekeznek győzni. És így ezen gyengeségüket erőhiányuk miatt el kellene tűrni.

b) Czifraságszeretők, tetszeni kívánásból és így a szép-szeretetből."

Az asszonyok kötelességeit a' női szeretet' erényéből eredezteti, mely mindent felülíró “kényszerítő ösztön” .

Ebből fakadóan a nők kötelességei a következők:

"a) Kedveljen mindent, ami férje előtt is kedves. Ha valamitől idegenkedik, vagy ellenszenve volna, igyekezzen azt is legyőzni.

b) A férj' örömét és boldogságát részvényes érzésekkel szeresse (feltételezem, itt nem a BUX indexre gondolt - a szerk.)

c) Eszközölve is dolgozzon azokon."

A női erkölcsök megóvását szintén célul tűzte a Nőjogtan. Megállapítja, hogy a nők ártatlansága nemcsak a nőknek “becses vagyona”, de a “társaságnak” is (vagyis a társadalomnak) , ezért a jognak minden eszközt be kell vetnie, hogy oltalmazza ezt a vagyont, amelyet nem csak külső erőszak fenyeget, de különféle csábítások is. A nemi kicsapongások lehetőségeit ezért minden áron el kell kerülni. Hogy igazságos legyek, hozzáteszem, hogy a férfiaknak is javasolja, hogy maradjanak meg asszonyaik mellett.

A Nőjogtan természesen kitér a nők társadalmi szerepvállalására, vagyis inkább szerep–nem–vállalására. Világosan fogalmaz.

 “Noha a személyes jogokat bátorságosítja (garantálja) a köztársaság a nőkre nézve; mégis megengedi, hogy a nőknek a többi köztársasági joguk elenyésszen, vagyis hogy ők a köz dolgaiba csak férjük által közvetve, de egyenesen be ne folyjanak; hogy nekik még tisztelt nevük is eltöröltessék (vegyék fel a férjük nevét), hogy nekik szavazatuk, hivataluk, alkalmaztatásuk se lehessen.”

A szerző azonban rögtön megnyugtatja a szépnem képviselőit. Az, hogy nincs szavazati joguk, nem jelenti azt, hogy a köz dolgait ne beszélhetnék meg urukkal. Azáltal, hogy a nők “szelíd és érzelemmel győző előadásai”-val meggyőzik férjüket az igazukról, máris részt vesznek a köz dolgaiban. De óva int az írás! Ha a nőnek nem sikerülne mindez, és különböző véleményen maradnak az adott kérdésben, akkor fontos, hogy mindez ki ne tudódjon a társaságban, mert ezzel csak maga ellen vétene a nő.

A nők tudományosság és hivatal iránti vonzódásukat is hosszan rendezi a Nőjogtan.

“Igaz, hogy a szépnem mind a tudományokra, mind a gyakorlásokra igen alkalmatos. Miért engedik tehát a felsőbb akadémiai s egyetemi tanulás pályáit tőlük elzárni? Vagy, ha a pajkos ifjakkal tanulni nem akarnak, miért nem nyitottak magoknak mindeddig is a tudós és mívelt európai asszonyságok felsőbb tudományos intézetet és karokat ?”

Amellett, hogy az adott korban cinikusnak tartom számonkérni a magyar nőkön azt, hogy miért nem nyitnak maguknak egyetemet, az írás későbbi szakaszai nem hagynak kétséget afelől sem, hogy valójában mit gondolnak a cilinderes, sétapálcás urak a tudományt hajszolni kívánó nőkről. Elismeri ugyan, hogy a nőkből “remek elmék” válhatnának, ha nyitva volnának előttük a felsőbb tudományok hajlékai, de gyorsan megállapítja, hogy maguk a nők nem kívánják ezt, és nem élnének vele. És miért nem élnének vele? Szerinte azért, megt a nők felismerik értelmük korlátait. Ők túlzottan intuitívak a döntéseikben, míg a férfiak – nehéz okoskodások után – átlátják a fogalmak nehéz viszonyait.

Mindezek után azt hiszem látható, hogy nagy utat tettünk meg, mi nők. Közülünk is persze főleg azok, akik a viszontagságos időkben sem féltek kiállni magukért, vagyis a nőjogi aktivisták, a szüfrazsettek és a feministák. Nekik köszönhetjük, hogy Európában a nők már nem képezik a férjük tulajdonát, hogy szavazhatnak, választhatók és választhatnak, és a maguk szabta keretek közt élhetik az életüket. Legalábbis jogilag. Persze még nem dőlhetünk hátra. Az igazi egyenlőség még odébb van. Amikor a nő ugyanazért a munkáért ugyanannyi pénzt kap. Amikor nem a nőt teszik felelőssé azért, mert erőszak áldozata lett. Amikor a gyereknevelés és a háztartás gondjaiből mindkét fél – tehetségéhez mérten – kiveszi a részét. Amikor a meghirdetetett állást ugyanolyan eredmények mellett a nőnek is ugyanannyi esélye van elnyerni. Most ezen kell dolgoznunk, hogy a későbbi nemzedékek rólunk is úgy emlékezzenek meg, mint akik tettek valamit önmagukért, és ezáltak értük is.

A képek és Nyíry István Nőjogtani értekezésének forrása: adtplus.arcanum.hu - a digitális levéltár