− Hát te? − Jessica csodálkozva fordult Nózihoz az Illaberek parkjában. − Azt hittem egész hétvégén maradtok a tónál.

− Mi történt? − kontrázott rá Elza. − Valami halaszthatatlan nyomozás, igaz?

− Ha nem hagyjátok szóhoz jutni, sosem tudjuk meg − figyelmeztetett Doki.

Mielőtt válaszolt volna, Nózi gyanakvón körbenézett. Mélyet szippantott a levegőből majd fintorogva prüszkölt.

− Az esetek összefüggnek. Biztosan tudom, érzem − mondta, majd elmesélte barátainak, hogy mit látott a tónál. Azok döbbenten hallgattak.

Jessica ocsúdott fel elsőként. Mérgesen toppantott vékonyka lábával.

− Akkor mire várunk? Csapjunk le rájuk! A Körszínháznál megvárjuk a következő szállítmányt! Négyen legyőzhetjük őket!

Elza is fellelkesedett.

− Annyi veszélyes betörő és rabló után meg se fog kottyanni ez nekünk.

Nózi azonban baljósan ingatta a fejét, és Doki is komor ábrázattal nézett maga elé.

− Sajnos ezek a bűnözők veszélyesebbek, mint a rablók, akiket eddig fogtunk.

Elza és Jessica elképedtek, Doki bólogatott.

− Hogy érted ezt? Még Meláknál is veszélyesebb? Hiszen ő pajszerrel támadt ránk! − vakkantotta Elza.

− Sajnos attól félek, hogy még Meláknál is veszélyesebb. − Nózi komoly pillantása szinte megdermesztette a levegőt. − Ezeknek a bűnözőknek nincs pajszere, de nincs is rá szükségük. Erősebb fegyvert hordanak a fehér ingük zsebébe tűzve. Töltőtollat.

Jessica értetlenkedve rázta meg a fejét. Nózi még mindig a gondolataiba mélyedt, ezért Doki adott magyarázatot.

− Nózi bizonyára arra gondol, hogy ezek az emberek hatalommal bírnak, sokan dolgoznak nekik. Fontos iratokat, szerződéseket írnak alá, így élnek vissza a befolyásukkal.

Nózi egyetértőn bólintott.

− Így igaz, Doki. És úgy forgatják a szavakat azzal a tollal, hogy nyomozó legyen a talpán, aki bizonyítékot tud szerezni ellenük.

− Akkor most mit tegyünk? − sopánkodott Elza.

− Először is vissza kell mennünk a Körszínházhoz nyomokat keresni − válaszolta Nózi elszántan, majd a gazdák után kutatva körbefürkészett. Szeme megakadt a padon, amin Doki gazdája, a Tudós szokott üldögélni. A pad üres volt. − Doki, a gazdád megint itt felejtett.

Doki azonban megrázta lapulevél füleit.

− Elzáék hoztak el, a Tudós nem ér rá. Ma ássák a medencét az esőgyűjtőnek, ő pedig reggel óta a munkásokkal zsémbel. Pedig örülhetne, hogy ilyen gyorsan talált valakit.

Nózi úgy biccentett, hogy közben oda se figyelt igazán, tekintetével a többi kétlábút kereste. A lányok kacarászva beszélgettek egy közeli padon ülve, és néha-néha rápillantottak a kutyáikra.

− Most úgy teszünk, mintha kergetőznénk, aztán szépen, észrevétlenül a Nagy Platán törzse mögé kerülünk − adta ki az utasítást Nózi. − Onnan már csak néhány lépés a titkos ösvény. A Körszínházban pedig felállítjuk a stratégiát.

− Miért, eldőlt? − kérdezte Jessica.

Nózi csak a szemeit forgatta, Elza gyorsan válaszolt.

− Nem emlékszel? Felállítani a stratégiát annyit tesz, mint kitalálni a tervet. A nyomozási tervet − mondta, mire Jessicának sürgős vakarózhatnékja támadt a füle tövénél.

Némán kutyagoltak a szűk ösvényen, csak Jessica nyafogott néha, mikor a vendégmarasztaló bokor apró tövisei beleakadtak a ruhácskájába. Ahogy egyre beljebb haladtak, Elza is morgolódni kezdett a szagok miatt. Fintorogva emelte égnek az orrát.

− Szerintem tegnap óta csak romlott a helyzet − jegyezte meg.

Nózi válasz helyett megtorpant, és hallgatózni kezdett. Szokatlan zajok ütötték meg a fülét. Olyanok, amiket azelőtt sosem hallott a Rég Elfeledett Körszínház környékén. A Körszínház ugyanis úgy bújt meg az őt körülvevő, elvadult erdőben, mintha egy mesebeli tündér szándékosan tette volna láthatatlanná. A gépek zaja megtörte ezt a varázslatot.

Nózi vészjóslón nézett barátaira.

− Úgy tűnik, a bevehetetlen Körszínház elesett. Embereket és gépeket hallok a Körszínház felől.

− Én is hallom − suttogta Elza, és a többiek is bólogattak.

− Innen rejtőzködve megyünk tovább, nem láthatnak meg − folytatta Nózi halk, de határozott hangon. − Ha nem csal a szimatom, egészen közelről láthatjuk majd a zsiványokat.

Az erdő levegője hirtelen besűrűsödött, a feszültséget szinte tapintani lehetett. Nózi és Jessica páfrányok takarásában haladt előre, Elza és Doki pedig egy-egy vastagabb törzsű fa szolgáltatását vették igénybe. A Körszínházhoz közel olyan méretes páfrányok nőttek, hogy mindannyian elbújhattak alattuk. Doki meg is jegyezte ezt a furcsaságot, de a többiek nem törődtek ezzel. Egészen az erdő széléig lopakodtak, ahonnan nemcsak hallhatták, de láthatták is a munkagépeket, amik a zajt csapták. A Körszínház lépcsői és az erdő közti keskeny földúton egy markológép és egy teherautó manőverezett. Rombolva törtek utat maguknak a hosszú ideig érintetlenül maradt természetben. Amerre jártak, letaposták a bokrokat, derékba törték a kisebb fákat, és gyökerestől markolták ki helyükből a nagyobbakat. A teherautó egyszer csak tolatni kezdett, és Nózi már látta, hogy nem kerülheti el az ütközést a karcsú szoborral. Búvóhelyéről nézte végig, ahogy a szobor a talapzatával együtt arcra borult a földön, mintha látni sem bírná a pusztítást. A kezében tartott fáklya, melyben valódi tűz éghetett egykoron, letörött.

− Hát, azt hiszem, őt is fel kell majd állítanunk, mint a stratégiát − jegyezte meg Jessica.

Elza morogni kezdett a fa mögött.

− Ezt nem hagyhatjuk Nózi! Tönkretesznek mindent.

Nózi csendre intette. A teherautó sofőrje leállította a motort, és lemászott a vezetőülésből, hogy megnézze, mi történt. Elza még hangosabb morgásba kezdett.

− Nózi, most elkaphatnám! Tudod, milyen jó vagyok a fenékharapásban! Le is zárhatnánk az ügyet! − türelmetlenkedett, de Nózi egyetlen pillantásával lecsillapította a kedélyeket. Jessica kihasználta az alkalmat, hogy csillogtassa a tudását.

− Nem figyeltél oda, Elza. Nózi megmondta, hogy fehér ingben lesz a zsivány, ez pedig egy sárga kertésznadrágban van. Nem őt keressük.

Nózi egy ideig csak kapkodta a fejét, majd bosszankodva megszólalt.

− Azt hiszem, fel kellene eleveníteni a nyomozócsoport működésének szabályait. Legalábbis azt, ami az utasításokról és a magánakciók tilalmáról szól.

Elza fülét-farkát behúzva, Jessica pedig duzzogva vette tudomásul, hogy csak akkor szólalhat meg, ha Nózi engedélyezi. A kutyacsapat tehetetlenül nézte, ahogy a markológép percek alatt hatalmas gödröt harapott a földbe. Ide kerültek a teherautóról lerakott hordók. Nózi csak ezután folytatta.

− Valóban nem őt keressük, de ez nem jelenti azt, hogy ez az ember ártatlan. Ha őt most elkapnánk, akkor a Fehéringes holnapra találna egy másik sofőrt, aki ugyanúgy elvégzi a piszkos munkát.

Nózi hatásszünetet tartott, és végighordozta pillantását a társain. Senki sem mert megszólalni, Nózi tovább beszélt.

− A teherautó és a markológép arról a telepről jött, ahol a többi mérget is tárolják. Ebben biztos vagyok. És valószínűleg oda is mennek vissza, amint itt végeztek. Figyeljetek jól, a terv a következő – mondta Nózi, majd a kutyák összedugták a fejüket.

---FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK---