Az előző bejegyzésekben beszámoltam arról, hogy viseltettek a 18. és a 19. század emberei a kutyáik iránt ( itt és itt ). A 20. század eleje, az 1905-ös év végre igazi fordulatot hozott. Magyarországon is komoly figyelemmel követték a németországi eseményeket és a kutya-detektívek ottani sikereit. Olyan mélységű szakcikkek jelentek meg a Németországban hadrendbe és a köz szolgálatába állított kutyákról, hogy senkinek sem lehetett kétsége a hasznosságuk felől. Magyarországon azonban még mindig váratott magára a nagy áttörés. De lássuk ezeket a cikkeket.  

Az 1905-ben kiadott Vasárnapi újság 52. száma nemcsak hűen beszámol a németországi eredményekről, de első ízben fotókat is közöl rendőr – és hadi kutyákról szolgálat közben.

A cikk szerint az airedale-terrier és a német juhászkutya terjedt el erre a célra

“Németországban, mely a hadi és a rendőri kutya kiképzésének igazi hazája. Nálunk (Magyarországon) csak a legutóbbi időben kezdenek komolyan foglalkozni a hadi kutya kiképzésével és alkalmazásával, rendőri szolgálatra betanított kutyáról pedig egyáltalán nincs nálunk szó. Pedig mindkét minőségben megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a kutya. Nézzük meg őket sorjában. A hadi kutyák a földerítő- és biztosító-szolgálatban nyernek alkalmazást. Különösen előreküldött őrjáratok jelentéseinek elszállítására, az egyes őröknek megtámadtatás ellen való biztosítására, az összeköttetés fönntartására kell a kutyákat használni….”

“A hadi kutya sokkal többre használható, mint gondolták. Használható például a sebesültek fölkutatására, segítség hívására és arra is, hogy az elfogyott municzió helyett ujat vigyen a tűzben levő katonának. Minderre, kiválóan alkalmas az airedale-terrier. Szálkásszőrű, nagyon arányos testű, okos. engedelmes, erős állat. Képeink megmutatják, amint jelentésre vár, hogy elvigye a hátrább álló csapatnak; látjuk, amikor ugatással jelzi, hogy halott emberre bukkant és amint nagybüszkén őrzi a katona holmiját. Mindennek megtanulására bámulatos fogékonysága van ennek a fajtának. “

Az írás ezután hosszasan részletezi a kutya kiképzésének mozzanatait, felszerelését, és azt, hogy miért nem vált be a hadi kutya a németek afrikai hadjáratában, a herrerók ellen.

„Míg az Airedale-terrier hadi kutyának a legjobb, a német juhászkutya a rendőri szolgálatban tűnik ki. A rendőrt elkíséri portyázó útjára; parancsszóra megállít mindenkit és egy tapodtat sem engedi tovább; gazdájának felszólítására a menekülő gonosztevő után veti magát és elfogja; bámulatos szimatjával megtalálja a gonosztevő nyomát és a vizsgáló-bizottság kezére adja a bűnöst. Természetes, hogy az erre való betanítás nagy türelmet kiván, de a tanításra fordított gond százszorosan kifizeti magát”.

A Tolnai Világ-lapja Bűnügyi Krónikája szintén 1905-ben még jobban körüljárta a témát, azon belül is a rendőrkutyák alkalmazási lehetőségeit, köszönhetően Székely Vladimir rendőrfogalmazónak, a rendőri sajtóiroda főnökének.

 "A sok barát között ez a hűséges, értelmes állat a legjobb barátja az embernek.

De az embernek nemcsak együtt futkározója az élet keservein s örömein át, hanem hasznos állata is lehet, amely itt-ott megbecsülhetetlen szolgálatokra is képes. A vadászember régóta használja, a fagyos észak törpe lakói szánuk elé fogják s semmiféle éji bakter jobban el nem látja a házőrzés dolgát.

Ezzel azonban még nem merült ki a kutya hivatása.

A dresszurára kiválóan alkalmas állat ma-holnap már a köznek is egy ideális funkcziót végző szerve lesz, mely akárhány mamlasznál értelmesebben s szebben végzi előirt «hivatalos» kötelességét. Valóságos hivatalnok-féle, akire akár nyugodtan rábízhatjuk vagyonunk és életünk őrzését, sőt ha kell, detektiv-szerepre is küldhetjük ki.

Legalább erre engednek következtetni azok a legujabbi kísérletezések, melyek a kutya nagyszerű szimatoló erejét a policzia szolgálatába akarják szegődtetni.

Mondhatjuk, hogy mindenütt igen szép sikerrel válnak be.

Olyannyira, hogy Németországban, Braunschweig városában, ma már egy külön «kutyarendőrség» szakasz van költségvetésileg is beállítva.

Azt hiszszük, hogy olvasóinkat mindenkép érdekelni fogja, ha ezt a «kutyarendőrséget» tüzetesebben is ismertetjük.

Van benne mindenekfelett sok tanulságos is, mely élénken mutat arra, hogy még sok kiaknázatlan tőke hever az állatokban ép az ember számára mindama nekik ösztönadta tulajdonságaikban, melyekben felette állnak az embernek.

Braunschweig városa meglehetősen nagy területtel biró város. Akárhány nagy várossal vetekedhetik, azzal a különbséggel, hogy külvárosaiban erősen széttagolt fekvésű házaik nem illeszkednek egymáshoz. Kertek szegélyezik, sétányok választják el egymástól, majd kifelébb sok beépítetlen telek találkozik.

(E tekintetben talán Budapest is hasonlít hozzá, melynek szintén óriási, csak gyéren beépített kül- része van.)

Ilyen körülmények között a rendőrségnek őrszolgálata, különösen éj idején, erősen terhes, miután a csavargó- s gazembervilágnak számtalan búvóhelye akad, s a rendőrszemélyzetnek aránytalan szaporodása tehetné csak lehetségessé a külrészek alapos áttekinthetőségét.

Így támadt a rendőrség egy agilis emberének, Bissenius rendőrfelügyelőnek az a gondolata, hogy megfelelő dresszura mellett kutyákat alkalmazzon rendőri szolgálatra."

Ehhez az állam és a város is nyújtott anyagi segítséget.

Most pedig már tizennyolcz kutya szorgoskodik «rendőri minőségben». Koruk másfél és három év között ingadozik.

Többnyire az éjszakai őrszolgálatban segédkeznek, de hármat már bűnügyi szolgálatra is beosztottak. Sőt az exekutivánál is foglalatoskodnak, kivált este, a veszedelmes helyeken, a nagy kiterjedésű parkokban és nagyobb népcsődületek alkalmával.

A braunschweigi rendőrkutyák oly jó hírnévnek örvendenek, hogy már nem egy rendőrség inkvirálta őket egy s más kriminális esetben. Most is rendszeresen kér majd ez, majd az a rendőrség ilyen kutyákat, úgy, hogy Bussenius egyre szélesebb és rendszeresebb alapra fekteti dresszur-iskoláját.

Egy ilyen kutya-dresszura természetesen nem oly egyszerű. Rendkívüli kitartást és türelmet kíván, amellett alaposan kell ismerni a kutya természetét. A dresszura az állat 6—9 hónapos korában kezdődik. Ez első sorban a vezető védelmezésére, a nyom követésére és a tettes üldözésére szorítkozik. Harapni nem szabad a kutyának, kivéve önvédelemből.

Nagyszerűen alkalmazható a rendőrkutya a vizen is. A vízben való apportálásra és a vízben való keresésre tanítják. Ha ez a dresszura sikerül, úgy a rendőrkutya vizbefultak holttestének felkutatásánál, vagy vízbe dobott lopott holmi felapportálásánál nagyon jól alkalmazható.

Egyáltalán, ami a praktikus eredményeket illeti, úgy a braunschweigi polgár tökéletesen meg lehet elégedve az ő négylábú policzistáival. Az éjszakai lopások a minimális százalékra redukálódtak. Nemkülönben igazi tekintélynek örvend az a detektív, vagy tisztviselő, aki egy ilyen állat kíséretében indul el felfedező útjára. A nagy német juhászkutyák éles fogaival nem jó megismerkedni.

De nézzük őket «szolgálat közben».

Egy pár érdemes esetüket feljegyezte a braunschweigi rendőrség krónikája, amely esetek tökéletesen dicsőségére válnak a rendőrök uj «kollégáinak».

A múlt év szeptember havában Braunschweig- ban egy «nehéz» betörőt frissen tetten értek s rögtön hűvösre is tettek.

Az éjfél körül inspicziáló fogházőr mindent rendben talált. Nemsokára azután azonban «Caesar», aki ép felügyeletes volt, nyugtalankodni kezdett, úgy, hogy a fogházőr még egyszer nekifogott az inspicziálásnak. Ekkor észrevette, hogy az imént bekerült betörő cellájának az úgynevezett figyelő- nyílását betapasztotta volt. Rögtön utánanézett a dolognak, s Caesarnak igaza volt. A betörő már félig kiemelte a börtönablak vasrácsozatát.

Braunschweig közelében, Königsletter táján, magányos tanya terül el. A múlt év julius hó 3-án ott meggyilkolva találtak egy ott alkalmazva volt cselédet. A tettesnek nyoma sem volt, minden fáradozás hiábavalónak látszott.

Legfeljebb egyetlen egy ember ellen szólt némileg a gyanu, de csak gyanú maradhatott, bizonyíték egyáltalán nem volt. Ez egy Duve nevű házimunkás volt. Ekkor a nyomozást vezető rendőrtisztviselő Braunschweigból egy rendőrkutyát kért. Harras a gazdája kíséretében csakhamar kivonult. Körülszaglászta a gyilkosság helyét, majd a holttestet és ezzel egyszerre Duvére vette magát.

A kísérletet mégegyszer megpróbálták.

Duvét távol a gyilkosság színhelyétől, a többi cselédség közzé állították.

Harrast megint a holttesthez vezették.

A szaglálás után a kutya elrohant, ki az udvarra s ott megint azonképpen rávetette magát Duvére, a ki zavarodottságában be is vallotta bűnét. Meg is jutalmazták érte Harrast. Aznap jó adag beafsteakot kapott.

Ezek az esetek minden ékesszólásnál meggyőzőbben utalnak arra, hogy a kutyának a rendőri működés ágában minő jelentősége lehet és van. A braunschweigi rendőrségé az úttörő érdem.

Hány bűnt és gonoszságot előzhet meg egy ilyen állat, amikor egy éjszakai razzia alkalmával egymásután hozza elő búvó helyükről azokat a csavargókat és tolvajokat, akik különben jól meglapulva nyugodtan nevethették volna a policemanek erőlködését !

A csendőrségnél különösen beválna ez.

A braunschweigi rendőrség egyébként buzgón folytatja és tökéletesíti a rendőr-kutya intézményét. Azt hiszszük, hogy nem is oly sokára, majd minden nagyobb rendőrség számolni fog a braunschweigiak e speczialitásával.

Elvégre, ha vannak számolói és tudós lovak, miért ne lehetnének kriminalista kutyák is? Miért ne legyen a kutya ne csak barátja az embernek, hanem rendőre s detektivje is?

A bűn s a bűnösökkel szemben való küzdelemben minden újítást örömmel kell fogadni, — még ha kissé bizarrnak is tetszik — ha az a rendőrség fegyverarzenálját gyarapítja.

Hisz csak egyet említünk s ezzel le is zárjuk fejtegetéseinket.

Ha például annak idején Micsinay Mihály, a hires tolvaj postakocsis Braunschweigban sikkasztott volna... meg vagyunk arról győződve, hogy nem kellett volna hetek hosszat a szomszédban hajszolni. Harras vagy Caesar ur — jó magyarsággal szólva — hamar kikundsaftolta volna a búzatáblákban és erdőbokrokban bujkáló primitív tolvajt.

A sikerekhez nem fért kétség, Magyarország mégis sokáig tétlenül nézte, ahogy Európa országai elhúznak mellette a bűnüldözés gyorsvasútján. Pedig – mint tudjuk – a zsiványok amúgy is mindig jó pár lépéssel a zsandárok előtt járnak.

Szerencsére azonban néhány rebellis rendőr és csendőr nem tudott ölbe tett kézzel várni, és a saját szakállára nekiállt rendőrkutyát képezni. Hát innen indult a magyar történet nem sokkal ezen cikkek megjelenése után. De erről majd a következő bejegyzésben számolok be.

forrás: Arcanum, a digitális levéltár https://adtplus.arcanum.hu