Nózi a rendőrkapitányságra ment, tudta, hogy gazdája éjszakai szolgálatban van épp. Szerencsére az ügyeletes beengedte az épületbe, így hamarosan az irodában találta magát. Huszár épp hozzáfogott volna a korholásnak, de észrevette Nózi sérült lábát. Azonnal a szekrényéhez ment, és egy kis dobozt vett elő. Közben Nózi megkönnyebbülten köpte ki a prospektusokat, alig várta már, hogy megszabaduljon attól a rosszízű csomagtól.

Huszár bekötözte Nózi sérült lábát, majd meglátta a földön a színes nyomtatványokat. Felvette őket, megforgatta, de végül a medencét ábrázoló lap a papírszemetek között kötött ki. Nózi méltatlankodva prüszkölt. A másikat Huszár ábrándos szemekkel lapozgatni kezdte.

− A Földi Paradicsom prospektusa – szólalt meg elfúló hangon. – Szerinted is jó ötlet lenne oda költözni, ugye? Ezért hoztad ezt a szórólapot. Neked is hiányzik a kert, ugye?

“Feladom” – Nózi haragosan vakkantott. Hogy tudna még ennél is többet segíteni? Magában háborogva nézte végig, hogy Huszár sóhajtozva lapozgatni kezdte a prospektust.

Mikor az osztályvezető kopasz feje megjelent az ajtóban, Huszár nagyot ugrott, mint akit lelepleztek. Nózi is meglepődött, éjszaka ritkán látni őt itt.

− Holnap jön a főügyész. Kíváncsi rá, hogy áll a nyomozás a mérgezéses ügyben. Mit tudtál meg? – kérdezte sürgetőn. Huszár zavartan dugta el a prospektust, és a kezébe vette az aktát.

− Jelentem, bevizsgálták a vizet, és arzén-trioxidot találtak benne.

Az osztályvezető kérdőn húzta fel a szemöldökét, Huszár folytatta.

− A jelentés szerint ez egy por alakú, igen erős méreg. Növényvédőszerek gyártásakor keletkezik. Egyfajta melléktermék.

− A lehetséges elkövetők?

− Az indíték egyértelmű. Az elkövetők szeretnének spórolni. Nagyon drága ennek a veszélyes hulladéknak a megsemmisítése. Kigyűjtöttem az összes olyan gyárat és üzemet az egész megyében, ami növényvédőszereket készít, első körben ők jöhetnek szóba. Beszéltem a búvárokkal, a napokban lemerülnek a tóba. Valószínűleg hordókban van az anyag, de egy része a tóba került.

Nózi ebben a pillanatban mégiscsak büszke volt a gazdájára, úgy tűnik jó szimattal kezdett neki az ügynek. Bárcsak elmondhatná neki mindazt, amit a gyárnál látott!

− Köztéri kamera? − folytatta a kérdezősködést az osztályvezető. − Úgy tudom, a tó környéke be van kamerázva.

− Jelentem ellenőriztem minden felvételt. A mérgezés napján kora hajnalban jött is egy teherautó, de olyan ködös volt az idő, hogy csak foltokat lehetett látni.

− Szemtanúk?

− Egyelőre nincsenek.

− Rendben − bólintott az osztályvezető − azért az aktát elviszem magammal, hátha az ügyész rákérdez még valami részletre.

Az osztályvezető épp kifordult volna az ajtón, de meglepetten látta, hogy egy férfi ácsorog ott kissé elveszetten. Huszár azonnal megismerte. A Tudós volt az.

Az osztályvezető felhúzott szemöldökkel mérte végig a Tudóst, aki ezúttal kockás nyakkendőt vett fel az atlétatrikóhoz. Végül intett Huszárnak, és elment. Huszár betessékelte a Tudóst, aki láthatóan rossz állapotban volt. A sok sírástól bevörösödött a szeme, haját torzonborzra túrta.

− Tönkrementem − szipogta. – Évek munkája odalett!

− Nyugodjon meg kérem! Mondja el, mi történt!

− Azok tették! – dúlt-fúlt a Tudós. – A medenceépítők!

− De mit tettek? Mi történt?

− Néhány napja egy esővíz-tározót épített nekem egy cég. Azóta elpusztult a legtöbb értékes növényem, és kibírhatatlan bűz uralkodik. Megmérgezték a talajt – sopánkodott.

− Melyik cég volt az?

− Egy prospektus hirdette a céget, nagyon olcsón végezték el a munkát.

− Megvan az a szórólap?

A Tudós szabadkozott, amit Nózi egyáltalán nem csodált. A Tudós lakása olyan volt, akár egy fekete lyuk a világűrben, mindent elnyelt. Rábukkanni ott egy prospektusra lehetetlen küldetés.

− Semmi baj, akkor a telefonjából visszakeressük a telefonszámot, amin hívta őket! – vetette fel Huszár, Nózinak azonban ennél is jobb ötlete támad.

Leugrott a fekhelyéről, és a papírszemeteshez ment. Huszár felhúzott szemöldökkel nézte végig, ahogy Nózi feldönti a papírkosarat. Pillanatokkal később elrontott jelentések összegyűrt papírgalacsinjai, szórólapok, és összefirkált lapok terítették be az iroda szőnyegét. Nózi csakhamar rálelt a medencés reklámanyagra, büszkén vitte Huszárhoz.

− Ez volt az a szórólap! – kiáltotta a Tudós.

A Huszár ekkor Nózira nézett, olyan furcsán, elismerőn, mint aki kezdi felismerni az összefüggéseket. A Földi Paradicsom színes prospektusa még mindig az asztalán hevert, Huszár felemelte. Döbbenten nézett egyikről a másikra.

− Ugyanaz a telefonszám van megadva – állapította meg, majd hirtelen felpattant. − Menjünk, látni szeretném a helyszínt! Nemsokára a Tudós háza előtt parkoltak le. Doki szaladt elébük.

− Szóval itt laktok − nézett körül Nózi, majd mikor látta a pusztítást, mérgesen csóválta meg a fejét. – Hallottam, mi történt.

Doki vigasztalhatatlan volt.

− Minden tönkrement – kesergett.

Nózit lesújtó látvány fogadta az üvegházban is, ahová követte a kétlábúakat. Az ismerős, bűzös szag alattomosan terjengett a talaj közelében. A Tudós botanikus kertje szinte teljesen megsemmisült. A szabad földbe ültetett hatalmas, különleges növények elszáradva, elfonnyadva terültek el a földön. A pillangó orchidea, mintha csak levegő után kapkodna, ki-be billegette fecskeszárny formájú leveleit, majd a szemük láttára rebbent még egy utolsót, és kilehelte lelkét. A Tudós összetörten rogyott mellé a földre, megrendülve vette tenyerébe a kis virág szirmait.

− Isten veled, kis virágom! − suttogta könnyek között. Huszár mellé guggolt, a Tudós pedig ekkor egy különös kijelentést tett. − Tudom, milyen méreg okozta a pusztítást.

Huszár várakozón nézett a Tudósra, aki felállt, és az üvegház sarkában burjánzó páfrányra mutatott. A növény sötétzöld színben pompázott, mint akinek meg sem kottyant a mérgezés. Körülötte több más növény is életben maradt.

− Arzénzabáló páfrány − magyarázta a Tudós. − Az egyik büszkeségem, nemrég nemesítettem.

− Arzén? − kérdezett vissza döbbent arccal Huszár. − Épp egy olyan ügyben nyomozok, ahol arzén-trioxiddal mérgeztek meg egy tavat.

A Tudós bólogatott.

− Az egy különösen veszélyes arzén vegyület. De az én növényem azt is felzabálja. Szinte kivirul tőle, a méreg pedig több méteres körzetben eltűnik a talajból. − A Tudós itt egészen elérzékenyült. − Így történhetett, hogy a csodás parittyavirágom életben maradhatott. Nagy szerencse, hogy pont a páfrány mellett kapott helyet.

− Ő az, aki nem bírja, ha sértegetik? − mosolyodott el Huszár. A Tudós szórakozottan bólogatott, de a gondolatai már láthatóan máshol jártak, mert egy másik, halottnak tűnő virág fölé hajolt.

Huszár ekkor előkapta a telefonját, és egy kis keresgélés után hívást indított.

- Szervusz, barátom! Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de a segítségedre lenne szükségem. Tudom, hogy sokat foglalkoztál a város történetével. Tudsz valamit arról a külterületi gyárépületről? Tudod, ahol most a Földi Paradicsom lakópark épül. Mit gyártottak ott? – kérdezte, majd várt. Sokatmondón bólogatott, miközben a hívott felet hallgatta. – Értem. Növényvédőszereket. Köszönöm szépen, nagyon sokat segítettél! – mondta, majd el is köszönt.

Huszár úgy pattant fel a guggolásból, mintha egy darázs fenéken csípte volna.

− Gyere, Nózi, eleget láttunk és hallottunk! Ideje meglátogatnunk a Földi Paradicsomot − mondta, és kirohant a házból, mielőtt a Tudós annyit mondhatott volna, hogy arzén-trioxid.

---FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK---